Egyre többet halljuk mindennapjainkban is a szót: reziliencia. Ismét egy szó, ami a szakirodalomból átkerül a hétköznapi nyelvbe. De mit is jelent maga a szó és mit takar?

Ha már szakirodalomról beszélünk, akkor először nézzük meg, hogy mit jelent maga a szó általános értelemben

a reziliencia = rugalmas ellenálló képesség.

Fogalma a fizikából ered, ahol a különböző fémek képlékeny ellenálló képességét jellemezték vele, ami a tárgy épségét megóvta az erős ütésekkel szemben.

A pszichológia is átvette a reziliencia fogalmát, pszichológiai rugalmasságot ért alatt. Szondy Máté és Szabó-Bartha Anett klinikai szakpszichológusok szerint:

„A pszichológiai rugalmasság az arra való képességet jelenti, hogy nyitottan, tudatosan képesek vagyunk megélni a jelen pillanatot a maga teljességében (a nehéz élményekkel együtt) és közben képesek vagyunk a számunkra fontos értékek által vezérelt hatékony viselkedésre. Ennek növekedésével, fejlődésével tehát képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük a nehéz élményeket, érzéseket, gondolatokat és ezáltal javuljon az életminőségünk.”

A reziliens ember egy „kelfeljancsi”

Szerintem leegyszerűsítve a reziliencia a “lelki immunrendszerünk”. A testi immunrendszer akkor kapcsol be, ha betegséggel kerül szembe, míg a lelki akkor, amikor ismeretlen vagy negatív hatásokat tapasztal.

Ha valaki jó egészségi állapotnak örvend és erős az immunrendszere, akkor a betegséggel szemben is ellenálló.

Ha valaki reziliens, vagyis a „lelki immunrendszere” erős, akkor egy-egy ismeretlen helyzet vagy probléma után képes felállni, felépülni. Képes helyén kezelni a negatív hatásokat, levonni a megfelelő következtetéseket és a végén visszanyerni lelki egyensúlyát.

A reziliens ember egy „kelfeljancsi”: valamilyen krízis hatására kileng ugyan, de utána gyorsan visszatér eredeti, nyugalmi állapotába.

A rezilencia mutatója az AQ!

Hosszú időn keresztül az okosság fokmérője az IQ (Intelligence quotient) volt. Ez a mutató elsősorban azt mutatja meg, milyen a memóriánk, a logikus-racionális gondolkodásunk. Ám a 21. században, ahol egyre több a tehetséges személy és már nem elegendő a magas szintű lexikális tudás, egyre nagyobb figyelmet kap az EQ (emotional intelligence). Az EQ azt mutatja meg, mennyire vagyunk képesek irányítani a viselkedéseinket, érzelmeinket, indulatainkat, valamint a kommunikációs képességeinkről is árulkodik. A magas EQ azt jelzi, hogy nagy valószínűséggel könnyedén veszi az akadályokat.

De a kutatások szerint a sikeres élethez még ez sem elég, fontos tisztában lennünk az AQ értékeinkkel is. Ugyanis az AQ (adaptability quotient), alkalmazkodási hányados azt jelenti, hogy milyen gyorsan vagyunk képesek alkalmazkodni a változásokhoz és milyen gyorsan tudjuk magunkévá tenni egy egy új helyzetet, új információt. Magas AQ érték eléréséhez tehát rugalmasságra, kíváncsiságra, bátorságra és problémamegoldó képességre van szükségünk.

Fontos azonban, hogy az egyik nem következik a másikból, mégis korunk kihívásait elnézve lassan minden munka megkívánja, hogy az ember egyszerre legyen okos (IQ), érzelmileg stabil (EQ) és alkalmazkodó (AQ).

Az EQ-t és az AQ-t ritkán vesszük figyelembe, pedig talán lényegesebb elemei az intelligenciának és a személyiségnek, mint az IQ.

A rugalmasság tanulható

Fontos, hogy a lelki ellenállóképesség nem velünk születik, nekünk kell kialakítanunk és folyamatosan „karbantartanunk”, fejlesztenünk, ahogy testi immunrendszerünket.

Szülőként feladataink közé tartozik, hogy gyermekeinknél megtegyük az első lépéseket saját reziliencia képességük kialakítására. Mint minden más folyamatnál, itt is igaz, minél többet gyakoroljuk, annál jobb lesz az eredmény.

Először is érdemes megfigyelnünk, gyermekünk hogyan áll a rugalmasság képességének elsajátításával.

Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy megfigyeljük hogyan reagál stresszhelyzetben.

• Mi történik, ha az oviban elveszik a játékát?
• Mit csinál, ha vesztésre áll a társasjátékban?
• Hogyan reagál, ha a vártnál rosszabbul sikerül egy dolgozata?

Ha belekerül egy ilyen stresszhelyzetbe és elöntik az érzelmei (pl. düh, csalódottság, félelem, tehetetlenség) két lehetőség közül választhat: nem próbálkozik tovább vagy elkezdi keresni a megoldási lehetőségeket. De mitől függ, hogyan reagál egy-egy ilyen helyzetben? Elsősorban attól, hogyan gondolkodik önmagáról és a problémáról!

Hogyan segíthetjük gyermekünket?

1. Engedjünk teret a megoldásra!

Ha gyermekünk egy olyan helyzettel vagy konfliktussal találkozik, amely ismeretlen számára, ne akarjuk egyszerre átvenni az irányítást és mi megoldani a helyzetet. Az önállóságra törekvő fiataloknál nem igazán tudják magukévá tenni ezeket a „kívülről” érkező megoldásokat. Engedjük, hogy gyermekünk is tevékenyen vegyen részt a megoldás folyamatában, kérjünk tőle megoldási lehetőségeket, és ha igényli, segítsünk neki a megfelelő kiválasztásában. DE! Csak a legvégső esetben avatkozzunk be szülőként. A konfliktus az élet és a tanulás szerves része. Akkor lesz igazán értékes számunkra, ha megtanuljuk kezelni. Ha minden helyzetet, konfliktust mi oldunk meg a gyermek helyett, az számára pillanatnyi megkönnyebbülést hoz, ugyanakkor elültetjük benne, hogy ő nem képes a helyzet megoldására. Önértékelését, énképét így jelentősen torzítjuk.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy magára hagyjuk a konfliktusokkal, idegen helyzetek megoldásával. Biztosítsuk róla, hogy a lehető legdurvább helyzetben is mellette vagyunk, ha kell a segítségére sietünk, de nem helyette oldjuk meg a problémát!

2. Kommunikáljunk!

Mindig beszéljük meg a gyermekkel is a problémás helyzetet. Biztosítsuk róla, hogy nekünk bármit elmondhat. De! Ez a kommunikáció legyen mindig kétirányú. Szülőként ne essünk az ítéletek és a kinyilatkoztatás csapdáiba! Próbáljuk meg beleélni magunkat a gyermek nézőpontjába!

3. Tanítsuk meg segítséget kérni!

Fontos, hogy a gyermek tudja, segítséget kérni nem szégyen, nem a gyengeség jele. Sőt! Sok esetben nagy bátorságot jelez.

A reziliencia képessége, mint minden más tudás tanulható, fejleszthető. Ebben kitűnő segítséget tud nyújtani egy gyermek coaching folyamat!

Ízelítő abból, hogyan segíthet a gyermeknél egy coaching folyamat a megküzdési stratégiák kialakítására:

Tudd, mit érzel!

Rendkívüli nagy hatása van annak, ha a gyermek saját érzései rejtélyes, sokszor átláthatatlan birodalmában rendet tud teremteni.  Az „Életkerekítő játékok” erre kitűnő lehetőséget nyújtanak.

Ismerd meg az erősségeid!

A coching folyamat során a gyermek életkori sajátosságainak megfelelő eszközök segítségével számba lehet venni erősségeit, ezzel tudatosítva benne azokat.

Vedd észre mikor reziliens vagy!

Gyermekként is biztos volt már része nehézséget jelentő helyzetben, amelyre megoldást talált. Ezeket, még ha aprók is érdemes összegyűjteni, megvizsgálni, alapot készíteni belőle.

Értékeld azokat, akik támogatnak!

A gyermek életében is biztosan van legalább egy ember (akár maga a coach), akitől támogatást kaphat. Érdemes szétnézni és felderíteni ezt a támogató közeget. Lehet, hogy sokkal nagyobb, mint a gyermek gondolná!