Mint azt már többször írtam, kislányommal, Borival elkezdtük az iskolára való felkészülést. Jövőre kezdi az iskolát.

A közös munkánkat egy olyan problémával indítottuk, ami azóta is megoldásra vár. A helyes ceruzafogás! Bevallom, először úgy gondoltam, hogy nem foglalkozok vele, hiszen így is szépen rajzol. De most, a feladatok közben látom, mennyire görcsösen, mereven tartja a ceruzát. Többször mondja, hogy „elfáradt a kezem”, pedig a feladatok nem igényelnek nagy írásbeli munkát, hiszen a játékosságé a főszerep.

Saját bőröm tapasztalom, hogy egyáltalán nem könnyű megváltoztatni ezt a beidegződést!

Főleg az okoz félelmet neki, hogy a jelenlegi ceruzafogást már biztonsággal használja és a másik, a helyes ceruzafogást alkalmazva nem tud majd olyan szépen rajzolni, mint eddig.  Nagy ellenállásba ütközöm, amikor figyelmeztetem rá, hiszen ki akarom mozdítani az eddig biztosnak vélt módszeréből.

Nem erőltetem nála! Többször megkérem, hogy tegyen egy próbát, és ha ugyanolyan jól sikerül, akkor annak nagyon örülünk. Mondhatni „pengeélen táncolok”, hiszen szeretném, ha helyesen tartana ceruzát, ugyanakkor nem akarok az alkotás örömét elvenni tőle.

A fiamnál nem okozott ez problémát, a fejlődése hozta magával a helyes ceruzatartás kialakulását is, ezért eddig nem foglalkoztam alaposabban a témával. De most egy kicsit utánajártam a témának.

De mi is a helyes ceruzafogás kialakulásának „menetrendje”?

A gyermekek kezei nem „írásra készen” születnek. Először csak nagyobb tárgyakat tudnak megérinteni, megfogni, megtartani. Az olyan kisebb eszközök, mint amilyen a ceruza is, nagyon jó finommotorikát és kifejlett, erős csontocskákat kíván.

A gyerekek másfél-két éves kor körül kezdenek el „firkálni”. Ekkor a mozgást még vállból indítják, így nagy, lendületes rajzok születnek, marokra fogott eszközökkel.

2 éves kortól már kezdik tudatosabban vezeti a ceruzát, finomodik a technikájuk, a ceruzát már a hegyéhez közelebb fogják meg. Ilyenkor érdemes „megkínálni” őket a vastag, 3szög alakú ceruzával. Lehetőleg olyat válasszunk, aminek nem törik a hegye túl könnyen. Biztonságosabban tudják fogni, tartani, így sikerélmény lesz számukra.

Óvodáskor végére fejlődik olyan készségszintre a rajzmozgás és ceruzafogás, ami az íráskészség elsajátításához szükséges. Ehhez tartozik a kézizomzat erősödése, a szem-kéz koordináció megfelelő szinte, a laza, görcsösség nélküli ceruzafogás.

A helyes ceruzafogás kialakulását segíti minden olyan játék, amellyel a gyermek gyakorolni tudja az ún. csipesz fogást. Ezek: apró szemű dolgok válogatása, szedése, gyurmázás, festés, vágás, papírtépés, papír galacsin gyűrés, kéz- és ujjtornák, homokozás, gombolás, cipőkötés, kéz szappanozás, doboztetők le- és felcsavarása, puzzle, legózás stb.

Az alábbi ábrán láthatjátok a helyes ceruzafogást és a leggyakoribb helytelen tartásokat.

Kinek a feladata?

A helyes ceruzafogás kialakulása hosszú gyakorlás eredménye, ahol szülőként is fontos szerepünk van, nem hagyhatjuk magára a gyermeket a problémával.

Nem háríthatjuk azzal a felelősséget, hogy „ez az óvoda dolga”. Az óvodai csoportban sokszor nincs elég idő és alkalom az egyéni korrekcióra. Úgy gondolom, hogy ilyen esetben is az a leggyümölcsözőbb, ha együttműködünk: a szülők, az óvodapedagógus és természetesen a gyermek is. Hiszen őt is meg kell arról győznünk, hogy jót akarunk neki. Próbáljunk rövidtávú célokat kitűzni és folyamatosan dicsérni, megerősíteni.

Az egyéni iskolára készítő foglalkozások során a helytelen ceruzafogás korrigálása is megtörténik. Időt hagyva a gyermeknek arra, hogy saját ütemében, saját fejlődési ritmusában sajátítsa el a helyes ceruzafogást.

Ha szeretnél többet olvasni a témáról, vagy hasonló érdeklődésű emberekkel beszélgetni, csatlakozz Facebook közösségünk: GoToSuli csoporthoz. Örülnénk neked, szeretettel várunk.

esztimoricz
esztimoricz
Articles: 27