Azt, hogy a Te gyermeked iskolaérett-e, azt elsősorban Te tudod felmérni. Igen, jogos a felháborodásod, hogy Te nem vagy se óvodapedagógus, se tanítónő, se gyógypedagógus. De egyet ne felejtsd el: Te vagy a gyermek szülője. Ez a kérdés szempontjából szerintem a legfontosabb pozíció, hiszen Te vagy a gyermekeddel a legszorosabb kapcsolatban.
Ezért ha választ keresel a címben található kérdésre, akkor elsősorban azt tanácsolom: Hallgass arra a bizonyos belső hangra!

A második tanácsom ezzel kapcsolatban: Hallgass arra a bizonyos belső hangra, de fogadd kritikusan!
Vedd figyelembe, hogy óvodás gyermeked már kikacsingat a „szoknyád alól”. Sőt, óvodáskora végére kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezik. Ott vannak a mellette már az óvodapedagógusok, dajkák, az óvodás társak, a táncos/focis csapattársak, akik a kezdeti ismeretlenségből szép lassan átlépnek a „bízom benned” körbe. Egyre több lesz az olyan pillanat, élmény, amit nem veled él át. Ők azok, akik a gyermekedet

• olyan pillanatokban is látják, amikor Te nem;
• segítik valamiben;
• „tanítják” valamire;
• számára ismeretlen helyzetekben látják megnyilvánulni.

Ezért érdemes meghallgatni/meghallani az ő tapasztalásukat is. (Itt a segítő szándékúakra gondolok és nem az ítéletekre, kritikákra, rosszindulatú minősítésekre, hasonlítgatásokra!) Ütköztetni ezeket azzal a bizonyos belső hanggal és mérlegelni: pozitív és negatív irányba egyaránt. Levenni egy kicsit a „szülői szemellenzőket” és kitekinteni, szétnézni, még akkor is, ha ez félelmetes.

A harmadik tanácsom: Ne akarj a fenti kérdésre egyedül választ találni!

Természetesen ezt nem kell egyedül csinálnod, hiszen számos segítő szakember támogatását tudod igénybe venni! Egyeztess, tájékozódj! Nézd meg, hogy az általunk kínált egyéni, magán felmérés mit ad számodra és ha úgy látod, foglalj időpontot!