Legtöbb esetben nem a gyermek, hanem a család nem áll készen az iskolakezdésre. Nem tudjuk egyáltalán felfogni sem, hogy a gyermek nem óvodás többé – nemrég született, volt pelenkás és az óvodai évek alatt elérte a kisiskolás szintjét, mind méreteiben, mind képességeiben. Amit nehezen tudunk elfogadni, az az, hogy elrepültek az édes, illatos óvodás évek, a játékos foglalkozások, a dalos ünnepek, amelyekre életünk legszebb élményeként emlékezünk már most vissza és ezeket mind nehéz máris elengedni.
Nem könnyű szülőként sem az óvoda-iskola átmenetet megélni, hiszen a mi ritmusunk is változik a gyermekével. Nem biztos, hogy fel vagyunk készülve arra, hogy korábban keljünk, a délutánok estébe nyúló házi feladat-írással teljenek, a kisgyermek önfeledt napjait felváltják az iskolai felmérők, számonkérések – mi magunk sem szeretnénk ebbe még belekerülni. Kényelemből, vagy hogy még egy évig élvezhessük a nyugodt óvodai éveket, a nevelők gondoskodását, a mindennapok könnyedségét, szívesen tartanánk “vissza” a gyermeket… amiről nem biztos, hogy meg vagyunk győződve, hogy jó döntés-e.
Ebben is segítek a szülőknek, az élethelyzetet és a gyermek iskolára érettségét összhangba hozni, hidat teremteni érzelmileg is ezekre a hónapokra. 
Ha felkeres a szülő, szívesen megbeszélem vele, hogy egy felmérést követően milyen irányba indulunk el, a család mely tagjának kell inkább segíteni, hiszen az iskolára való felkészülés mellett tartok szülő-coachingot is, a gyermek társas kapcsolódásait illető aggodalmakat pedig a gyermek-coachingon oszlatjuk el.

Egy maximum 12 hetes felkészülés után bátran beirathatja a szülő gyermekét az iskolába és engedheti el majd az első tanítási napon.